2026.11.17.
Nyílt hallgatói fórumot tartottunk a felsőoktatási államtitkárság képviselőivel
hk28b

November 13-án, pénteken az ELTE ÁJK Aula Magnában tartottunk nyílt interaktív panelbeszélgetést Katz Sándor felsőoktatásért felelős államtitkárral, Zawadowski Ádám minisztériumi tanácsadóval, illetve Kaderják Anita társadalmi párbeszédért és részvételért felelős főosztályvezetővel. A panelbeszélgetés témáit és kérdéseit az előzetesen beküldött hallgatói kérdések alapján szerveztük, így lehetőségünk volt a minisztérium képviselőivel áttekinteni az egyetemi ösztöndíjak, lakhatás, infrastruktúra, illetve a képzések helyzetképét, valamint közösen gondolkodni a lehetséges fejlesztési, megoldási irányokról. 

A beszélgetéssel fő céljaink az új minisztériumi kommunikációs csatornák kiépítése, a részvételiség és az aktív egyetemi polgári lét támogatása, a társadalmi párbeszéd és a közös gondolkodás serkentése, valamint az együttműködési pontok keresése.

1. Ösztöndíjak

Megfogalmaztuk, hogy miközben stratégiai jelentőségű gazdasági cél a diplomás munkavállalók és a doktori fokozattal rendelkezők számának növelése, a magas hozzáadott értékű, hazai kutatás-fejlesztési és innovációs szektor fejlesztése; az állami fenntartásban maradt, nem modellváltó egyetemeken a normatív támogatásokból finanszírozott ösztöndíjak érdemben változatlan nominális összegei az elmúlt évtized második felében a fogyasztói árak, és a megélhetési költségek terén tapasztalt jelentős növekedés miatt rendkívül elértéktelenedtek. A felsőoktatáson belüli, illetve a szakképzéshez képesti aránytalanul eltérő támogatási viszonyok mind az ELTE hallgatói, mind oktatói számára méltatlanul alacsony és kiszámíthatatlan egzisztenciális környezetet teremtettek. A szakmai szempontból sikeres és eredményes, nemzetközileg is elismert színvonalú felsőoktatási tanulmányok szinte elképzelhetetlenné váltak itthon jelentős családi anyagi támogatás nélkül, az oktatói-kutatói életpálya pedig egyre kevésbé kínál valódi perspektívát a tudományegyetemeken tanulóknak. 

Kérdésünkre Katz Sándor államtitkár megerősítette, hogy a probléma az ágazatirányítás szereplői előtt is világosan látszik, illetve, hogy az ösztöndíjak emelését célzó petíciók és állásfoglalások segítenek láthatóvá tenni a szélesebb körű kormányzat számára is a hallgatói alulfinanszírozottság sürgető helyzetét. A központi költségvetési szinten kisebb ráfordítást igénylő doktori alapösztöndíjak emeléséről szóló előkészítés alatt álló előterjesztésről kifejtette, hogy még idén a kormány elé kívánják terjeszteni. A hallgatói ösztöndíjak rendezését pedig a minisztérium stratégiai céljai közt szereplő új felsőoktatási finanszírozási rendszer részeként látják kivitelezhetőnek a ciklus során.

Egyetértés bontakozott ki továbbá a panelrésztvevők között a szociális alapú támogatások kiemelt jelentőségében a felsőoktatás társadalmi mobilitást teremtő szerepe kapcsán, illetve a széles tudományterületi hozzáférhetőség fejlesztésének szükségességében a kiválósági pályázatok és ösztöndíjak esetében.

Azonban nem alakult még ki konkrét cselekvési terv az elmúlt években a kooperatív és kutatási kiválósági képzésekkel háromszintűvé vált doktori képzési struktúrát illetően, így a tapasztalatok és észrevételek becsatornázása érdekében szükség van a további párbeszédre, közös gondolkodásra.

2. Lakhatás és Infrastruktúra

Ismertettük, hogy jelenleg több mint 44 ezer hallgató tanul az egyetemünkön, közülük kb. 35 ezren nappali képzésen, azonban csupán kb. 4 ezer kollégiumi férőhelyünk van, tehát kb. minden tizedik hallgatónkra jut csak egy kollégiumi férőhely, miközben a fővárosi intézményekben jellemzően a nappali munkarendű hallgatók kb. 20%-a jut kollégiumi férőhelyhez. A szociális kollégiumi férőhelyből kimaradó lakhatást igénylő hallgatóink a fővárosi albérleti piacon a kollégiumi díjakhoz képest 5-10-szeres áron juthatnak bérelhető szobához vagy lakáshoz kiszámíthatatlan, labilis körülmények között. Az ELTE kollégistái ugyan megfizethető áron, de a legtöbb kollégiumunk esetében méltatlan infrastrukturális állagú épületekben jutnak átmeneti lakhatáshoz.

A távlati előrelépést jelentő Diákváros program mellett a minisztérium képviselői említették, hogy a Wekerle-program részeként az illetékes tárcákkal közösen kívánnak forrást teremteni egyetemi kollégium-, illetve campusfejlesztésekre, hallgatói lakhatási támogatásra is. Továbbá megerősítették, hogy a bérrendezéshez szükséges céltámogatáson felül az ELTE jövő évi költségvetésére további többletforrást is biztosítani terveznek.

Felmerült a beszélgetésben még az egyetem, illetve az ágazatirányítás esetleges közvetítő szerepe a hallgatók és pályakezdő oktató-kutatók albérleti piacnak való kitettségének csökkentése érdekében, illetve az egyetemi hallgatói szolgáltatások széleskörű hozzáférhetőségének biztosításában.

Az intézmények közötti és intézményen belüli heterogén infrastrukturális helyzet apropóján hangsúlyoztuk a helyi érdekképviseletekkel való kapcsolattartás, illetve az alulról felfelé építkező, mozgalmi jellegű szervezeti szerepfelfogás fontosságát, az országos hallgatói és doktorandusz képviseletek intézményesült működése mellett.

3. Egyetemi képzés

Felvetettük, hogy a felsőoktatás legfontosabb feladata a magas hozzáadott értékű, versenyképes tudás átadása és a hallgatók felkészítése a hazai, valamint a nemzetközi munkaerőpiac dinamikusan változó kihívásaira. A jelenlegi oktatási módszertanban és a képzési követelményekben azonban de facto jellemzően továbbra is a lexikális tudás és a frontális, nagy kontaktóraszámú oktatás dominál a kompetencia- és készségalapú képzés, valamint az önálló és csoportos hallgatói munkavégzés helyett. A mesterséges intelligencia  rohamos térnyerésével, az automatizációval és a klasszikus munkakörök átalakulásával a döntően lexikális ismeretekre épülő diploma valódi értéke megkérdőjeleződni látszik. Egyre inkább felmerül a kérdés, hogy a felsőoktatás mennyire képes rugalmasan lekövetni ezeket a piaci trendeket, illetve meg tudja-e találni azt az egészséges egyensúlyt, amelyben a képzések alkalmazkodnak a piaci igényekhez, de közben megőrzik a tudományos szemléletet, igényességet és alapértékeket. 

A minisztérium képviselői megerősítették, hogy a stratégiai céljaik között szerepel az egyetemi képzési és kimeneti követelmények átfogó felülvizsgálata, aktualizálása, illetve az egyetemi férőhelyeket jelentő felsőoktatási keretszámok meghatározásának kiszámíthatóbbá tétele.

Emellett felmerült még javaslatként, hogy a hallgatók munkavállalása az egyetem szakmai és harmadik missziós tevékenységeihez is szorosabban kapcsolódhatna, hogy a munkavégzés ne a hallgatói teljesítmény és a diploma értéke ellen hasson, hanem támogassa azt. Illetve elhangzott, hogy a mesterséges intelligencia használatáról szóló érdemi képzésnek meg kell jelennie a 21. századi egyetemi oktatásban, illetve a számonkérések és zárócselekmények rendjét is harmonizálni szükséges az MI-használat általános elterjedtségével.